Kétféle érzelmi vezérlőrendszer működik bennünk. Az egyik az eredeti, a másikat én úgy nevezem: a nevelt.

Önismereti és önfejlesztő körökben előfordul, hogy az érzelmeket eleve lenézik, elutasítják és sematikusnak, automatikusan működőnek ítélik, és úgy vélik, hogy jobb, ha nem hallgatunk rájuk, ha jót akarunk magunknak. Már sokszor félrevezettek, és csalódás lett a vége, stb.

Az érzelmi vezérlésünkről lemondani

olyan, mintha a sivatag közepén lenne egy tökéletesen működő GPS-ünk, és mi úgy döntenénk, hogy elhajítjuk. Mert majd mi tudjuk, merre kell menni, majd arra megyünk, amerre mások is, vagy annak az ellentétes irányába, vagy majd a délibáb felé, vagy majd kitaláljuk agyból, hogy merre menjünk. Pedig volt egy tökéletesen működő GPS-ünk.

Az érzelmeinknél az az előny, hogy nem tudjuk őket elhajítani, akárhogy próbáljuk is.

És tény, hogy mégis félre tudnak vezetni. Ez azért van, mert a nevelt érzelmi rendszer büntetés és jutalmazás alapon idomult belénk. A legjobb szándékkal is kialakul ez felnövésünk során, ha bárki a környezetünkből – a szüleink, a nevelőink, a tanáraink, bárki – elvárja tőlünk, szeretné tőlünk megkapni, örülne neki, hogy kielégítsük az ő érzelmi igényeit azért, hogy ő jobban érezze magát.

Miközben az eredeti érzelmi vezérlésünk pontosan arról szól, hogy mi jobban érezzük magunkat. Ilyen neki is van, tehát ő is jól érezhetné magát függetlenül attól, hogy mi hogy viselkedünk, de mire felnőnek az emberek többnyire ezt teljesen máshogy látják és érzik.

Az eredeti érzelmi vezérlő rendszerünk

úgy működik, hogy van egy Belső Lényünk – ez nem ez a fantazmagória és spiritualitás és elvont kategória, ez az, ami érezhető. Most nem megyek bele, hogyan, de érezhető, vannak erre gyakorlatok. Akármit élünk meg, ha az nekünk jól esik, akkor tudjuk, hogy abból még akarunk, ha nem esik jól, tudjuk, hogy mi az ellenkezője, ami jól esne. És nem tudjuk nem tudni.

És ha tudjuk, akkor érezzük is, mert a Belső Lényünk azonnal azzá válik fenntartások és késedelem nélkül. És amennyire mi eltávolodunk ettől, annyira rosszul érezzük magunkat, és amennyire közel vagyunk ahhoz a lelkiállapothoz, ahogy a Belső Lényünk is érzi magát, annyira érezzük jól magunkat. Ez a boldogság érzése és mindenféle jó érzések, amik a másik halmazon, a nevelt érzelmi vezérlésben nem értelmezhetők egyáltalán.

A nevelt érzelmi vezérlésben

csak a jutalom és a büntetés elkerülése az, ami jó érzést okozhat, ezért ha mondjuk sokáig nélkülöztük a jutalmat és küzdöttünk inkább érte, vagy akár eredménytelenül küzdöttünk érte sokáig, vagy amikor sokáig büntettük magunkat – hiszen felnőttként más csak mi büntetjük magunkat –, akkor egy kis megkönnyebbülés, egy kis jutalom, vagy egy büntetés elkerülése már azt a benyomást keltheti, mintha boldogok lennénk. Pedig nem. Mert amíg erre az érzelmi vezérlésre hallgatunk és ehhez igazodunk, és ehhez igazítjuk a döntéseinket, a választásainkat, az álmainkat, hozzáidomítjuk a vágyainkat, addig nem tudjuk, hogy mi az a boldogság, hogy milyen létállapot. Mert ez a másik, az eredeti érzelmi rendszerhez tartozik. És csak ott ismerhető meg.

Amikor először elkezdünk azzal foglalkozni, hogy valóban boldogok legyünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy a pillanatban azt válasszuk, amitől jobban érezzük magunkat és könnyebben érezzük jobban magunkat, akkor ez a két érzelmi vezérlő rendszer előfordul, hogy konfliktusba kerül egymással. Mert amit mondjuk az eredeti szerint megtennénk, az a másik szerint büntetést vonna maga után – és ezt hívjuk úgy, hogy „nehéz változtatni”. Mert bekapcsol a másik vezérlő rendszer is.

Ezért beszélek most erről, mert amikor ez történik, akkor óriási segítség lehet az, hogy értjük mi történik. Pusztán ennyi: hogy értjük, hogy mi történik. És könnyebb lesz választani mégis az eredeti szerint.

Boldog Létezést kívánok!

Ha tetszett ez a bejegyzés, hallgass bele a többi videómba is YouTube csatornámon:

A főoldalon pedig kipróbálhatsz egy ingyenes gyakorlatot velem

és megnézheted, hogy mennyire éled meg tudatosan az érzékenységedet.