Ismerni az intuíciót

Azt ismerem, amit érzek. Arra mondom azt, hogy “ismerem”, amit, akit már éreztem, érzékeltem, voltam olyan helyzetben, azzal az emberrel, jártam már ott, kóstoltam, érintettem, játszottam olyat, kipróbáltam.

A legközelebb úgy kerülhetek valakinek,

vagy valaminek a megismeréséhez,

hogy feltétel nélkül szeretem.

Ekkor érzem őt, és hagyom lenni.

Hol érzékelhető legegyszerűbben az intuíció?

Hogy ismerem a testem azt jelenti: tudatosan érzékelem. Tudatában vagyok mindig aktuálisan annak, amit érzek a testemben. Bagatellnek hangozhat, de valóban érzékeljük a testünket? Amikor valaki azt állítja a tréningen: ő teljesen biztosan érzi, hogy betáncolta az egész tornatermet, pedig kívülről jól láthatóan mindössze 1 m2-n lépegetett, akkor ő mennyire van jelen az érzékelése számára? Számtalan ilyen esetnek voltam tanúja. Nullától tízes skálán Te mennyire becsülnéd a tested érzékelését most? Elég ennyi? Mire elég? Mire volt elég eddig? Elég lesz ez mindig? És ha nem, akkor mit lehet tenni a fokozásáért? Hogyan fejleszthető a testtudatosság?

A test a teremtett világban a létező legkifinomultabb mérőműszer, visszajelzőrendszer, GPS. 

Az érzékszerveken túl is képes érezni, és akár reagálni is ezekre az érzetekre a racionális elme közreműködése nélkül, azaz agyalás, töprengés, megfontolás, döntés nélkül is. Ilyen esetnek is számtalanszor voltam tanúja és szereplője is. Olyan elképesztő precizitással van tudatában a környezetnek a maga módján, sejtszinten, a látás és hallás kizárásával is, amire gondolkodó állapotában az ember nem képes. Amikor elindulnak a gondolatok és különösen elindul az, hogy komolyan vegyük és igaznak fogadjuk el a gondolatokat, akkor a testet szabad szemmel is jól láthatóan korlátozzuk ebben a tiszta bölcsességében: deformációk, feszültségek, görcsök, merevség, rugalmatlanság, egyensúlyvesztés, bizonytalanság, ellenállás az eredmény. Betegségek és fájdalmak. Amíg tele vagyunk elfojtással, addig a testünk nem tudja ellátni fő feladatait. Addig tüzet olt, addig állandó tűzoltásban van, és még arra is képes, hogy hozzászokjon a fájdalomhoz és a lehető legtovább biztosítsa a túlélésünket.

Az első lépés magunk felé az,

hogy tudomást veszünk magunkról, a testi megnyilvánulásunkról. Érzékennyé válunk újra, nyitottá az intuícióra, és abbahagyjuk az érzéketlenség védekezésképpen való fenntartását. Minden magammal való foglalkozás, meditáció, önismeret, gyakorlati képzés, elvonulás, workshop, módszer érzékenyebbé tesz. Nem a védelmemet erősíti, hanem a boldogságtól elzáró védelmi rendszerem lebontásával abban erősít meg, hogy bírjam az érzékenységet.

Szeretnélek átvezetni az intuícióra való érzékenyebbé válásba az írásommal, de nem tudlak, mert csak a tapasztalat vezethet rá, hogy milyen úgy figyelni a testedre, hogy ez a figyelem ne avatkozzon bele a tested tudásába, ne változtassa meg, ne akarjon tőle semmit, csak tudni róla, mert ez a tudás kiváltság. Kincs.

A testben élő bölcsesség az elménk nélkül is

elegendő a boldogsághoz, tökéletesen és teljesen.

Amikor így tudok figyelni, akkor az elmém ugyanoda vezet, mint a testem, de azért az elsőbbség mindig a testemé, mert a test érzékelése mindig tiszta. Elronthatatlan.

Hogyan élem meg ezt az életemben? Érzésből élek – mit jelent ez?

Hogy érzésből élek azt jelenti, hogy nem a szokásos módon, azaz nem ideológiából, nem elvekből, nem szabályok szerint, hanem az intuíciómra hagyatkozva áramlok.

Vigyázok, hogy az aktuális választásaimat érzésként vállaljam be,

és ne alkossak belőlük általános érvényű szabályt,

sem magamra nézve, sem olyat,

amit másoknak alkalmazniuk illene magukra.

Úgy vállalom be a tetteimet, hogy “most így érzem”, és nem úgy, hogy “azért teszem így, mert akkor ez és ez lesz, illetve ezt és ezt elkerülöm”. Fogalmam sincsen, hogy mi lesz, és arról sem, hogy mit kerülök el, mert mindezek még nincsenek itt és most. Ami itt és most van, az az érzésem, a testi érztem, hogy valami jól esik, vagy nem esik jól, hogy tágulást élek meg, vagy beszűkülést. Ennyi van, amivel tisztán élhetek.

Felnőtt korunkra megszokjuk, mert jó sokszor emlékeztetnek rá jó alaposan, hogy pusztán az érzésünk nem lehet elég indok egy tetthez, vagy egy nemet mondáshoz – pedig ez az egyetlen tiszta és helyénvaló indok. És nem elvont érzetekről beszélek itt, a legalapvetőbb testi érzeteinknél kezdődik ez: hát nem kellene fáznunk, hiszen nincs is hideg. Hogy lehetsz megint éhes, hiszen most ettél egy jókora adag ételt?! Később pedig: nem akartalak megbántani, úgyhogy ne érezd magad megbántva! Ne sírjál, mert nincs rá okod! Ezért leírom jól láthatóan:

az egyetlen tiszta és helyénvaló indok mindig az érzésed.

Mindenkinek a maga érzése, mindig a pillanatnyi érzése. Meg lehet tanulni tiszteletben tartani, hogy másoknak is megvannak a maguk érzései, a holnapi énemnek is megvannak a maga érzései, és semmi sem szabályos. Gyakorlás kérdése, és kezdetnek eldöntöm, hogy akkor végülis érzésből élek-e, vagy sem.

Ha tetszett az írásom, hallgass bele videóimba is YouTube csatornámon:

A főoldalon pedig kipróbálhatsz egy ingyenes gyakorlatot velem

és megnézheted, hogy mennyire éled meg tudatosan az érzékenységedet.