A legjobb dolgok az életben könnyen történnek

– ahogyan ezt az első könyvem hátoldalán is állítom.

De mit jelent ez, és hogyan lehetséges?

Talán neked is vannak példáid az életedből, hogy történt már meg valami nagyon jó dolog nagyon könnyen. Sőt mondhatjuk azt, ha jobban megnézzük: az összes nagyon jó dolog közös ismertetőjele az életünkben, hogy könnyen történt. Hogy egy könnyed érzet kísérte, és olyan volt, mintha nem is kellett volna semmi különöset tennünk érte. Jött egy lehetőség, megtaláltak valamivel és csak éltünk vele. Ugyan többen is tudunk több ilyen esetet is az életünkből felhozni, általában ezzel nem szoktunk kérkedni, hogy könnyen történt. Különösen, ha olyasvalami köszöntött be az életünkben, amire mások a környezetünkben nagyon vágynak és amiért keményen dolgoznak, vagy sokmindent megtesznek.

Felvállalni azt,

hogy könnyen történt talán azért is tűnik veszélyesnek, mert köz-elfogadott az a megközelítés, hogy a dolgok akkor igazán a miénkek, az érdemeink akkor igazán tartoznak hozzánk, ha kiérdemeltük őket azzal, hogy megszenvedtünk értük, hogy megküzdöttünk értük, hogy áldozatokat hoztunk értük. Sőt, ettől lesznek igazán értékesek a dolgaink és az elért eredményeink életünk minden területén, ha fel tudjuk mutatni azt, hogy mi mindent tettünk meg érte, és mik azok a lemondások, azok az áldozathozatalok, küzdelmes módszerek, amikkel elértük őket.

Az is köz-elfogadott, hogy valaki, ha például ajándékoz valamit, az akkor igazán értékes, ha az neki lemondással járt és áldozatot hozott érte, hogy ezt nekünk ajándékozhassa.

Itt viszont ellentmondás van,

ami nagyon sok mindenben megakadályozhat bennünket, hogy engedjük valóra válni a vágyainkat. Mert amíg azt hisszük, hogy meg kell értük küzdenünk ahhoz, hogy valóban birtokolhassuk és megélhessük és élvezhessük őket, amikor elérjük, addig a vágyaink vonakodnak valóra válni. Talán ezt már tapasztaltad Te is.

A könnyűség érzése, ami ezeket a fantasztikus megvalósulásokat kíséri onnan ered, hogy valójában rezgésükben a vágyaink léteznek. Mind. És folyamatosan érnek és csiszolódnak és formálódnak. Amikor hagyjuk őket, amikor nem állunk ellen azzal, hogy megpróbáljuk megvalósítani őket és kitalálni, hogy hogyan tudnánk őket megvalósítani, akkor megkeletkeznek és megjelennek az életünkben, mert ez a természetes. A nap süt, mert ez a természetes. A természet van és működik magától, mert ez a természetes. És hogy az élettapasztalataink alapján megkeletkezett vágyaink valóra válnak: ez a természetes.

Viszont ez nem jár azzal az érzettel, hogy akkor ezt most én azért kapom, mert ez jár nekem, mert jogos, mert kiérdemeltem. Olyan érzés így élni, hogy minden, ami érkezik hozzám, az olyan áldás-érzetű. És olyan kegyeltnek érzem magam. Meg kellett barátkoznom ezzel az érzéssel ahhoz, hogy egyre több vágyam valóra válhasson. Mert a kiérdemlés érzése, a kiérdemlés hajszolása megakadályozza valójában ezt a valóra válási folyamatot. Ezért beszélek egyre többeknek erről, hogy merjék engedni a könnyűséget, keresni a könnyűséget, és vállalni a könnyűséget.

Hány embertől hallottad azt, aki elért valami szép sikert és eredményt és boldogságot az életében, hogy „hát, igazából könnyű volt”?

Pedig az.

És mégis hajlamosak vagyunk elmagyarázni, hogy azért ezt és azt meg kellett tenni érte, és azért az nem úgy volt, hogy csak a sült galamb és érkezett és pont akkor és pont ott. Nagyon ritka az, aki arról beszél, hogy egyszercsak elengedett minden akarást és minden erőlködést, és akkor tudott megtörténni. Akkor tudott a felszínre jönni az, ami benne már régóta élt.

Olyan érzés, hogy már előtte is úgy érezzük magunkat, mintha meglenne. Nem érezzük magunkat kevesebbnek, amiért nincs meg, nyugodtak vagyunk felőle, hogy van, és ellazultak.

És sajnos – bár nem sajnos semmi, hiszen minden hozzátesz a vágyainkhoz és az életünk tágulásához, tehát valójában minden jó szolgálatot tesz nekünk, amit megélünk, akármilyennek is tűnik a pillanatban – sokaktól hallottam és tapasztaltam én is, hogy

elítélik a könnyűséget,

vagy a környezetük elítéli, vagy így szocializálódtak, hogy divat volt elítélni azt, ha valakinek könnyebb. Merthogy őneki könnyebb, „csak megszületni volt nehéz”. Különösen, ha valaki küzd és nem éri el, amire vágyik, vagy csak kevesebbet ér el sokkal, akkor hajlamos azzal kompenzálni ezt, hogy elítéli azt, akinek láthatóan sokkal könnyebben sikerült. Nagyon sok embert láttam és hallottam, hogy bántottak azért, mert hogy neki könnyű.

Ezért elkezdik bizonyítani és elmagyarázni, hogy nekik sem mindig annyira könnyű, nekik sem minden annyira könnyű, nekik is azért van, ami nehézséget jelent. És minél többet beszélnek erről és minél többször bizonyítják be, hogy nekik sem mindig könnyű, annál nehezebb lesz valójában is nekik, ha hagyják, hogy hasson rájuk ez a kritika. Egyre több minden lesz az életükben, ami bizony nehéz. És már nem kell bizonygatniuk többet, hiszen nem könnyen válnak valóra és nem is nagyon válnak valóra a vágyaik.

De ez a folyamat bármikor megfordítható

azzal, hogy felismerjük, hogy mi történik, és merjük a könnyűséget választani a könnyebb érzetet az életünk minden pillanatában.

Nem arra várok, hogy majd egyszer könnyebb lesz, és majd most vállalom a nehezet, azért, hogy egyszer majd könnyebb legyen, mert így ezzel csak azt érem el, hogy egyre több minden lesz nehéz. Mert most vállalom a nehezet, akkor a következő pillanat is nehéz lesz és a többi is, hiszen vállalom-a-nehezet-ben vagyok.

Hanem hogy a pillanatban a könnyebbet választom.

Akkor is, ha először különös, ha jönnek olyan gondolataink vele kapcsolatban, ami nem komfortos, beindul a nagyon sokat hallott elítélés, elítéljük magunkat érte, vagy elítélnénk. Minél többször hallgatod meg ezt a videót, vagy találkozol velem, vagy bárhol futsz bele ebbe a megközelítésbe, hogy a legjobb dolgok bizony könnyen történnek, és akkor vagyunk igazából összhangban magunkkal, amikor könnyen történnek a dolgaink, annál stabilabb lesz benned ez a tudat. És eloszlik minden más.

Megkönnyebbül az utad is, az életed, a pillanataid. És ugye mondtam, hogy akkor vagyunk a legnagyobb összhangban magunkkal és a Belső Lényünkkel, amikor minden könnyen történik, amikor élvezettel történik – ez alatt nem azt értem, hogy úgy könnyen történik, hogy semmit sem kell tennünk érte, és ücsöröghetek itt és minden valóra válik, hanem hogy könnyű szívvel.

Lehet, hogy több mint egy éve festek egy festményt, de nem esik nehezemre foglalkozni vele és az sem esik nehezemre, amikor nézem és gyönyörködöm benne és kitalálom, ráérzek, hogy hogyan tovább. Maga a művelet rendkívül aprólékos és azért is tart ilyen sokáig, és mégsem siettetem, mert élvezem. Mert így élvezem.

Akkor nehéz

– bár valószínű, hogy azt nem kell bemutatnom, hogy mit jelent nehezen élni –, amikor meg kell győznöm magam arról, hogy valamit megtegyek, el kell adnom magamnak valamilyen tevékenységet vagy cselekvést, hogy majd a jövőbeni eredménye valamilyen szempontból nagyon jó lesz, ezért most, ha nehezemre esik is, mégis azt csináljam ahelyett, amit sokkal szívesebben csinálnék.

Túlzásba visszük az önfegyelmet és az önkontrollt és valójában nem a számunkra hasznos módon. Mert olyanra kényszerítjük rá magunkat, ami ellen az intuíciónk kellemetlen érzésekkel jelez, felhívja a figyelmünket arra, hogy valójában valami mást lenne érdemes csinálnunk. Ugyanis amikor mi megpróbáljuk fejből eldönteni, hogy mit csináljunk bizonyos eredmények elérése érdekében, akkor egyrészt mindig a múltat és mások tapasztalatait vesszük maximum alapul, és csak néhány szempontot, jó esetben is vagy egy, vagy csak néhány szempontot tudunk figyelembe venni. A Belső Lényünk viszont az összes létező szempontot figyelembe veszi és így jut valamire, hogy mit lenne a legjobb tennünk, és abba az irányba hív. Sosem taszigál máshonnan el, nem lökdös, nem terelget, csak hív. Amikor ennek a hívásnak az irányába haladunk, az a könnyűség érzése. Akkor is, ha maga a tevékenység akár nagyon nehéz, mert nehéz fizikai munka, nehéz sportteljesítmény, mégis van benne egy könnyűség, ami visz, hogy az áramlással összehangban működünk. A jó áramlásunkkal összhangban.

Tehát merj könnyen élni és válaszd a könnyebbet.

Tudd, hogy a könnyebb a helyénvaló. És engedd meg másoknak is a könnyebbet. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy mondjuk nem téged választanak, vagy nem veled választanak valamit. Mert akkor magadnak is könnyebben megengeded, hogy a könnyebbet válaszd.

És merjük bevállalni azt, hogy igazából könnyen sikerült.

És hogy igazából nem is sikerülhet másképp, csak könnyen.

Ráhangoljuk magunkat arra az érzésre, amire vágyunk, és a lehetőségek jönnek, a kapcsolatok, a megoldások jönnek és csak élnünk kell velük. „Csak” élnünk kell velük, de ez egy bátor tett, hogy a könnyebben válasszuk.

További Boldog Létezést kívánok!

Ha tetszett ez a bejegyzés, hallgass bele a többi videómba is YouTube csatornámon:

A főoldalon pedig kipróbálhatsz egy ingyenes gyakorlatot velem

és megnézheted, hogy mennyire éled tudatosan az életedet.